Amikor valaki ilyen témával jön hozzám, az első dolog, amit érzek, a rémület. Félek, hogy nem tudok segíteni a saját érintettségem miatt. Valójában azonban nem is szabadna olyan embernek foglalkoznia egy gyászolóval, aki maga nem élt át egy nagyon komoly veszteséget.

Az első dolog, amit ilyenkor el szoktam mondani, hogy a gyászmunka első hat hónapjában minden normális, minden belefér, minden megengedett. A hozzátartozóktól, ha lehetőségem van beszélni velük, végtelen türelmet és toleranciát kérek a gyászoló irányába. Annak pedig, aki épp megküzd a gyásszal, fontos tudnia, hogy nem lesz „beteg” vagy „depressziós” vagy „túlérzékeny” attól, amiket ebben a hosszú időszakban csinál. Ezek olyan címkék és bélyegek, amik ...